Az első, teljes, magyar nyelvű bibliafordítás Vizsolyban látott napvilágot 1590. júl.20-án. Ezért a kiadás helyszíni megjelölésével hivatalosan Vizsolyi Bibliának is hívjuk, de elterjedt a fordító nevét megőrző Károlyi/Károli Biblia kifejezés is. A Szentírás viszonylag korai lefordítása (1590) és folyamatos kiadása különböző hazai és külföldi helyszíneken, biztosította a magyarság számára az anyanyelvi hitélet fejlődését és a reformáció kiteljesedését. A Vizsolyi Biblia a 16 sz-i magyar nyomdászat csúcsteljesítménye is, mint könyvészeti műalkotás, a kor reneszánsz kézműves nyomdakultúrájának egyik legbecsesebb műkincse. Rendkívüli értéket képvisel, évszázadokon át üldözték, és már a kinyomtatás pillanatában sem kapta meg a Habsburg császártól a királyi cenzúra engedélyét. Megszületésekor a fordítók, de különösen a nyomdász Mantskovit Bálint sokat kockáztatott: engedély nélkül Bibliát kinyomtatni,akár börtönt és vagyonelkobzást is vonhatott volna maga után. Rákóczi György fejedelem Vizsolyi Bibliáját hadjárataira is magával vitte, hogy erőt merítsen Isten igéjéből a halálos veszedelemben. Károlyi Gáspár hagyatéki anyagában örököseinek szánt legbecsesebb örökség, melyet pontosan számba vettek. Gyülekezetek, főúri családok, kollégiumok és nagykönyvtárak féltve őrzött kincse, melyet azóta is reformációs kiállítások egyik reneszánsz ékköveként mutatnak be.