A sárospataki református jogakadémia története 1793-1923. Írta: Dr. Finkey Ferenc ny. koronaügyész, volt sárospataki jogtanár, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja,tiszteleti egyetemi tanár Sárospatak, 1944. Sajtó alá rendezte, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta: Dr. Szathmáry Béla
„Azt azonban, hogy miért foglalkozott a büntetőjog tudománytól látszólag távol álló általános jogelméleti kérdésekkel egy büntetőjogász, már csak azok tudhatják, akik jól ismerik a Finkey korabeli jogászképzés szerkezetét, belső viszonyait. Ismerik az igen változatos, a feudális viszonyoktól a jogállamhoz és jogegyenlőség kialakulásához vezető több mint százéves jogalkotási folyamatot és az azt megalapozó jogi oktatási módszertant, a jogakadémiák oktatóinak jogalkotást elősegítő tudományos munkásságát. Ebben a magyar állam- és jogfejlődés tekintetében meghatározó időszakban a jogakadémiák különleges szerepet töltöttek be. Közülük is kiemelkedő volt a Sárospataki Jogakadémia, ahol Kövy Sándortól kezdve Emődy Dánielen, Ballagi Gézán és Szánthó Gyulán át egészen Finkey Ferencig, majd a még utána következő kiváló oktatók által a hazai – és nem az osztrák birodalmi – jog kiemelkedően magas színvonalú képzése folyt. Finkey fogalmazása szerint a 130 év alatt képzett több ezer jogász, ügyvéd, bíró, közigazgatási tisztviselő, tanár, pap itt az egyszerű, csendes Bodrog-parti Athénban tanulhatta meg „a jogászi gondolkodás és jogalkalmazás művészetét.” Valamennyi hivatásrend mind a mai napig csak akkor lesz méltó a társadalmi elismerésre, csak akkor várhat elfogadottságot és tiszteletet, ha munkáját alázattal, a szakma iránti tisztelettel erős erkölcsi alapokon állva végzi.” Dr. Szathmáry Béla
A Sárospataki Református Kollégium gazdálkodásának átvilágítása 1815-ből. Acta Patakina XXII
A könyvtárnok munkás évtizedei alatt számos alkalmon sokféle műfajban gyűlnek az előadások, megnyitók, tanulmányok, referátumok, kutatási eredmények. Vajon fogja-e ezeket valaha, valaki olvasni? A kötet nyilvánvalóan nem tarthat igényt sokak érdeklődésére, mert az – a tapasztalat szerint – legfeljebb a szakma egy szűk körére korlátozódik. Akkor viszont érdemes-e csupán miattuk csokorba gyűjteni az alábbi írásokat, főként, ha azok nem is annyira az első, hanem többnyire a második vonalból származnak és a jobb darabjai már amúgy is megjelentek kötetekben, folyóiratokban vagy elektronikus formában?
Ami a gyűjteményes kiadás mellett szól, az ismét a tapasztalat. Mert ha föltesszük a kérdést, hogy ki fogja ezeket valaha összegyűjteni a Világhálóról, a különféle nyomtatott sajtókból, réteg-lapokból, a legtöbbször ismeretlen vagy elfeledett vagy hozzáférhetetlen kötetekből, a választ mindannyian tudjuk: – bizonyára senki! Itt azonban – együtt a tematizált gyűjteményben – új mű részeként mutatkoznak be a régebbi írások is.
Tagadhatatlan, hogy a kötet ismeretterjesztő funkcióját a szakma is támogatja, hiszen a könyves kultúra egészét népszerűsíti. Ráadásul egy sajátos könyvesház – gyakran nem mindennapi – információi néha még a laikus olvasók kíváncsiságát is fölébresztik.
Ugyanakkor a kötet dokumentál. Nemcsak a szerző könyvészeti tevékenységét, hanem némiképpen az ezredforduló hazai könyvkultúrájának az állapotát, a változások trendjeit, a helyi vonatkozású folyamatokat.
Eszéki T. István könyvhagyatéka a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Nagykönyvtárában
A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Nagykönyvtára mintegy hatszázezer művet tartalmazó könyvgyűjteménnyel büszkélkedhet, ezen belül több tízezer régi könyv, több kódex, ősnyomtatvány, illetve unikum példány is található raktárának polcain. Támogatói és könyvadományozói között neves személyeket találunk, híres írókat, költőket, lelkészeket, püspököket, államférfiakat. Számos adományozó pénzzel és hagyatékkal gazdagította a gyűjteményt. Az 1700-as években az egyik első könyvadományozó volt Eszéki T. István, az iskola korábbi diákja, később székelyudvarhelyi, kézdivásárhelyi és dési református lelkész és esperes, aki saját könyvgyűjteményének kétharmadát és száz aranyat adományozott a Kollégiumnak 1707-ben.
Yet, when surveying the history of Sárospatak and the Zemplén region, it becomes evident that, despite its difficult periods, the College, and the Teacher Training School it had spawned, shaped the intellectual life not only of the town but of the entire region (and also of Abaúj, Torna, Szabolcs, Szatmár, Bereg, Borsod and Gömör).
Almost all conceivable factors worked against Sárospatak being able to maintain, for centuries, its status as an intellectual centre in rural Hungary. Small, minimally industrialized towns, with no real middle class and denominationally heterogeneous, are generally not able to maintain for nearly half a millennium –and from time to time to even strengthen– their function as a school town. The economic and socio-geographical nature of the town’s environs indicate much the same. Sárospatak, the town, never evolved into a veritably important economic player in the region. Although it is located near the famous Tokaj wine region and lies halfway between Debrecen and Kassa (Kosice), both these larger cities are somewhat difficult to access from the banks of the Bodrog. At the same time, Patak is immediately adjacent to at least two large territories (the Bodrogköz and Hegyköz) which evolved inwards on themselves, thus never shedding their underdeveloped conditions. To the east lay the considerably more prestigious Reformed Church College in Debrecen whose network of “particulas” restricted the extending of Patak’s influence, while towards the north and northeast, the multiple denominations, languages and ethnics –and the many cultural boundaries arising from any combination of these– compartmentalized the neighbouring region and made the extension of influence in that direction impossible.
Egy ilyen sokrétű gyűjtemény intézményes formájában tudás- és információ központ, a világ és az abban folyó élet megértésére és megbecsülésére tanít. Miközben a művelődés lehetőségét kínálja, sajátosan – és a szó legjobb értelmében – szórakoztat, nevel és örömet okoz. Eközben közösséget épít és fejleszt, amennyiben bizonyos életvezetési kompetenciák tapasztalati úton való megszerzéséhez nyújt segítséget és teret kínál a kulturális azonosságok megerősítéséhez.
„Vidd el a te faludba…” Molnár Mária misszionárius melanéziai gyűjteménye a Sárospataki Református Kollégium Múzeumában
A Sárospataki Református Kollégium Múzeumában őrizzük Molnár Mária misszionáriusnőnek, az Admiralitás – szigetcsoport szigetein, szolgálatainak végzése közben összegyűjtött és hazahozott, páratlan értéket képviselő néprajzi anyagát. A lelkipásztori szolgálatra készülő hallgatók teológiai tanulmányaik ideje alatt ismerik meg református egyházunk külmissziós törekvéseit. Ekkor hallanak először Kunst Irénről, Vasel Matildról, Döbrössy Lajosról, Babos Sándorról és feleségéről, Lőrincz Máriáról, akik Törökországtól kezdve Mandzsúriáig végezték áldozatkész munkájukat. Molnár Mária gyűjteményét Sárospatakon tekinthetik meg, illetve kiállítások és előadások alkalmával ismerkedhetnek a tárgyakkal, eredeti dokumentumokkal.
A Sárospataki Református Főgimnázium rajztanára, néprajzkutató, illusztrátor, költő, festő, éremgyűjtő. Acta Patakina V.
A Sárospataki Református Főgimnázium rajztanára, néprajzkutató, illusztrátor, költő, festő, éremgyűjtő.
Az Athanaeum Kiadó gondozásában megjelent kötet az Aba nembeli Dávid három fia, Finta, Péter és Amadé férfivá érésének történetét meséli el, miközben az ország épp hogy átvészelte a tatárjárást, IV. Béla pedig a magyar nemzet megerősítésén munkálkodott. A várak építésének időszaka volt ez Magyarországon, védekezve az újabb tatár betörések ellen. Az Aba nemzetség is több várat épített, az egyik romjai az írónő lakhelye felett magasodnak hazánk egyik legészakabbra fekvő kis városkájában.
Az itt olvasható dolgozatok, különösen a Járványok, imák, gyógyítás címet viselő fejezet – erről mélységesen meg vagyok győződve – számomra a személyes védekezés és túlélés épp oly fontos eszköze volt, mint a C és D vitamin, a gyömbértea, s végül az öt oltás. Feltétlenül magyarázattal tartozom arra nézve, miért adtam ennek a tanulmánygyűjteménynek a Szent Hagyaték címet. Egy bizonyos: egyáltalán nemvalamiféle mértéktelen és hivalkodó önmegszentelési szándékból. A „szent hagyaték” még vételenül sem a saját munkáimat és sorsomat jelenti itt, hanem Pápai Páriz Ferenc, a test és a lélek betegségeinek egyik legnagyobb magyar gyógyítója nevezetes bázeli gyászbeszédének címét módosítva jeleztem, hogy akikről itt szót ejtek, kivétel nélkül egy ilyen megszentelt örökség képviselői érzelmeim és tanulmányaim világában.
