A sárospataki református jogakadémia története 1793-1923. Írta: Dr. Finkey Ferenc ny. koronaügyész, volt sárospataki jogtanár, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja,tiszteleti egyetemi tanár Sárospatak, 1944. Sajtó alá rendezte, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta: Dr. Szathmáry Béla
„Azt azonban, hogy miért foglalkozott a büntetőjog tudománytól látszólag távol álló általános jogelméleti kérdésekkel egy büntetőjogász, már csak azok tudhatják, akik jól ismerik a Finkey korabeli jogászképzés szerkezetét, belső viszonyait. Ismerik az igen változatos, a feudális viszonyoktól a jogállamhoz és jogegyenlőség kialakulásához vezető több mint százéves jogalkotási folyamatot és az azt megalapozó jogi oktatási módszertant, a jogakadémiák oktatóinak jogalkotást elősegítő tudományos munkásságát. Ebben a magyar állam- és jogfejlődés tekintetében meghatározó időszakban a jogakadémiák különleges szerepet töltöttek be. Közülük is kiemelkedő volt a Sárospataki Jogakadémia, ahol Kövy Sándortól kezdve Emődy Dánielen, Ballagi Gézán és Szánthó Gyulán át egészen Finkey Ferencig, majd a még utána következő kiváló oktatók által a hazai – és nem az osztrák birodalmi – jog kiemelkedően magas színvonalú képzése folyt. Finkey fogalmazása szerint a 130 év alatt képzett több ezer jogász, ügyvéd, bíró, közigazgatási tisztviselő, tanár, pap itt az egyszerű, csendes Bodrog-parti Athénban tanulhatta meg „a jogászi gondolkodás és jogalkalmazás művészetét.” Valamennyi hivatásrend mind a mai napig csak akkor lesz méltó a társadalmi elismerésre, csak akkor várhat elfogadottságot és tiszteletet, ha munkáját alázattal, a szakma iránti tisztelettel erős erkölcsi alapokon állva végzi.” Dr. Szathmáry Béla
A könyvtárnok munkás évtizedei alatt számos alkalmon sokféle műfajban gyűlnek az előadások, megnyitók, tanulmányok, referátumok, kutatási eredmények. Vajon fogja-e ezeket valaha, valaki olvasni? A kötet nyilvánvalóan nem tarthat igényt sokak érdeklődésére, mert az – a tapasztalat szerint – legfeljebb a szakma egy szűk körére korlátozódik. Akkor viszont érdemes-e csupán miattuk csokorba gyűjteni az alábbi írásokat, főként, ha azok nem is annyira az első, hanem többnyire a második vonalból származnak és a jobb darabjai már amúgy is megjelentek kötetekben, folyóiratokban vagy elektronikus formában?
Ami a gyűjteményes kiadás mellett szól, az ismét a tapasztalat. Mert ha föltesszük a kérdést, hogy ki fogja ezeket valaha összegyűjteni a Világhálóról, a különféle nyomtatott sajtókból, réteg-lapokból, a legtöbbször ismeretlen vagy elfeledett vagy hozzáférhetetlen kötetekből, a választ mindannyian tudjuk: – bizonyára senki! Itt azonban – együtt a tematizált gyűjteményben – új mű részeként mutatkoznak be a régebbi írások is.
Tagadhatatlan, hogy a kötet ismeretterjesztő funkcióját a szakma is támogatja, hiszen a könyves kultúra egészét népszerűsíti. Ráadásul egy sajátos könyvesház – gyakran nem mindennapi – információi néha még a laikus olvasók kíváncsiságát is fölébresztik.
Ugyanakkor a kötet dokumentál. Nemcsak a szerző könyvészeti tevékenységét, hanem némiképpen az ezredforduló hazai könyvkultúrájának az állapotát, a változások trendjeit, a helyi vonatkozású folyamatokat.
A Sárospataki Református Kollégium faluszemináriumának (1931–1951) történeti kontextusai
Három kronologikus fejezetben igyekeztem feltárni, miért tekinthető a pataki faluszeminárium az ország egyik legszervezettebb, ideológiailag legkonzekvensebb és a leghosszabb ideig ténylegesen működő (gyűjteményfejlesztő) falukutató csoportjának. Az első korszak az 1938-as határmódosításig tartott és összességében ezt tekinthetjük – párhuzamosan az országos tendenciákkal – a faluszeminárium fénykorának.
Jó lenne először az élet és halál kérdését szétválasztani, s úgy foglalkozni a két nagy témával, hogy aztán majd az egyik probléma megértése után térjünk rá a másikra. Amint azonban az egyik területre figyelünk, kiderül, milyen szorosan összefügg az a másikkal, s valóban ott rejtőzik a halál titka az életben, s az élet titka a halálban – ahogy HELLER írja.
A 2005-ben megalakult Gyökössy Intézet pasztorális lelkigondozói alap és továbbképzéseiben, hívatáskisérésében a tanfolyamokon résztvevő lelkipásztorokat ezeknek a kérdéseknek a feldolgozásában segíti. „Magunkról magunknak,” hogy tudjunk az Igének hiteles, önazonos, Isten kegyelme által alkalmatlanságunkban is alkalmas szolgái lenni. Nem az öncélú önismeret a cél, hanem hogy jobban tudjunk figyelni a másikra, „érezzük őt,” közelebb kerüljünk hozzá, azért hogy kísérői lehessünk azon az úton, amelyen eljut Őhozzá, akiben megváltásunk van.
Bár rólunk van szó, akkor is amikor a család összefüggései kerülnek elő a kontextuális lelkigondozásban, a pszicho-, és bibliodráma eszközeinek használatában, a szupervízió esettanulmányaiban; de mégsem mi vagyunk a középpontban. Mindez azért történik, hogy hitelesen, „önazonosan” hirdessük az igét, a feltámadott Jézus Krisztus megszabadító evangéliumát!
Miskolci Csulyak István peregrinációs albumának hasonmás kiadása . A magyar művelődéstörténet számára hézagpótló jelentőségűek a peregrinációs albumok. Nicolaus Reusner: Icones sive Imagines viuae, literis Cl. Virorum, Italiae, Graeciae, Germaniae, Galliae, Angliae, Vngariae…,
Református kollégiumaink legjobb diákjai századokon át külföldi egyetemeken végezték tanulmányaikat. Alig volt köztük módos család leszármazottja, egyszerű emberek szegénydiák gyermekéből váltak értelmiségivé. A tanulmányút költségeit tanítással, tehetős és kegyes pártfogók adományaiból gyűjtögették. Emlékkönyveikbe ismerőseik, segítőik, vendéglátóik írtak bibliai idézeteket vagy bölcs mondásokat. A református egyetemjárás jellegzetes példája a Miskolci Csulyak Istváné. Prédikátorok voltak ősei, a Tiszáninnenhez kötik pátriája, iskolázása, későbbi szolgálati helyei. Ugyanakkor debreceni diák is volt, akárcsak barátja, Szenci Molnár Albert. (Fekete Károly református püspök)
Miskolci Csulyak István ezer szálon kapcsolódik a Tiszáninnenhez. Egykori iskolái közül több is itt található (Bodrogkeresztúr, Sárospatak, Sátoraljaújhely), tanulmányai végeztével Tarcalon rektorkodott, majd Szerencsen, Miskolcon és Olaszliszkán lelkészkedett. A hagyományokat követve deáként visszatért, hogy a megszerzett tudásával az őt kibocsátó közösség hasznára legyen. Tanítóként és prédikátorként, végül püspöki jogokat gyakorló zempléni esperesként tanította Isten igéjére a rábízottakat. A tudós olaszliszkai kolléga személyében szigorú vizitátort ismerhettek meg az egyházmegye papjai, előtte nem maradt rejtve hanyagság, erkölcsi lazaság, tanbeli eltévelyedés. (Csomós József református püspök)
A reformációról szólva, néhány alapvető megállapítást kell tennünk, mielőtt nyomozzuk Mohács előtti magyarországi megjelenését és fogadtatását. Először is le kell szögeznünk, hogy az, mint lelki-szellemi ébredés, a társadalomban folyamatként teljesedett ki, nem pedig egyik napról a másikra, viharos, gyors átalakulásként állt elő. Azután fontos az is, hogy nem üres, vallástalan közegbe érkezett, hanem ellenkezőleg, vallásos megújulást óhajtó társadalomba, azaz létezett sajátosan magyarországi katolikus reform. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a reformáció németországi kiindulása erősen befolyásolta annak magyarországi megítélését.
Több évtizedes hiányt pótol, több évszázados történetet rögzít és évezredes vitát visz tovább Szathmáry Béla professzor könyve. Évtizedek óta várunk átfogó református egyházjogi tankönyvre, évszázadok óta alakul és változik a református egyházjog, és évezredek óta tart a vita, hogy az egyház belső életét az eltérő, folyton változó, hol támogató, hol ellenséges társadalmi környezetben, hol a misszió viszonyai, hol a belső építés körülményei között milyen szabályokkal, jogrenddel erősítse meg az egyház. Kálvin szavai szerint a tágasan értelmezett egyházjog (nevezhetjük ezt egyházfegyelemnek is) az idegek szerepét tölti be az egyház életében. Vagyis ha nem jó a működése, az béníthatja, vagy éppen rossz gyakorlatba viheti az egyház életét. Ha jól működik, segíti az egyház szolgálatát, szép és jó rendjét. Ebben a szellemben készült Szathmáry professzor úr könyve, aki a mögöttünk lévő három évtized vitáit nemcsak követte, hanem azokban élénken részt is vett, és ma is aktív közreműködő egyházjogi gyakorlatunkban. Mint jogász és bíró, hozzáértése megkérdőjelezhetetlen. Mint tanító, figyelme messze kiterjed arra is, hogy a kevésbé jártasakat is bevezesse mind az egyházjog történetébe, a folyamatosan fennálló nehéz kérdésekbe, és jelenlegi gyakorlatunk bemutatásába. Könyvének fő fejezetei e szerint is oszlanak meg. (Bogárdi Szabó István, püspök)
„Magunkról magunknak”. Gyökössy Endre Magyarországon először megjelenő nagysikerű műve, német nyelven.
„Magunkról magunknak”. Gyökössy Endre Magyarországon először megjelenő nagysikerű műve, német nyelven.
