A szentek életrajza, a hagiográfia mintegy kétezer éves műfaja több kultuszi és kulturális réteget hordoz magában. Elsősorban a hitben hűséges, a kegyelmes Istenről tanúságtevő – görögül martürosz – személyiségek élettörténete, továbbá ezen élettörténetek elmélyült épületes tanulsága fogalmazódik meg a szentéletrajzban. Mindehhez járulnak a rendkívüli személyiségek életét kísérő csodák, amelyek megdicsőülésüknek, következésképpen kanonizálásuknak bizonyítékai. Végül pedig rendkívül fontos a hagiográfia szerepe a keleti és a nyugati egyház liturgiájában, ahogy szentolvasmányként és himnuszként az egyházi év ünnepnapjainak alapjául szolgálnak.
A misszió Isten végtelen szeretetének Jézusban megjelent mozgása, melynek célja az, hogy az emberi élet szegény, üres edényébe Jézus elmúlhatatlan életének gazdagsága a Lélek megjelenhessen.
A könyv címe – Amikor imádkoztok – Jézustól való. Urunk ezzel kezdi az imádságról szóló tanítását (Mt 6,5). E két szó arra utal, hogy az imádság folyamatos, az emberi élet mindennapjaihoz természetes módon kötődő cselekedet. Segítse e kis imakönyv minden olvasóját – gyermeket és felnőttet – arra, hogy ez így legyen! A könyvet Vitányi Beatrix grafikus illusztrációi díszitik.
A kötet legtöbb írásának van egy mélyen fekvő, alapvető jellemzője, amely az isteni és emberi szó teológiai-filozófiai, művészetelméleti, antropológiai és szövegelméleti, beszédművészeti összefüggését érzékeli és ennek a dús szövedékét vizsgálja, értelmezi
Az ekkléziasztika akkor teljesíti feladatát, ha mind az elvi, mind a gyakorlati részben, szembesíti az itt és most élő egyházat valóságos küldetésével, ha feltárja az egyházi élet és tevékenységek hibáit és hiányosságait is, rámutatva a megoldás lehetőségére.
Jó lenne először az élet és halál kérdését szétválasztani, s úgy foglalkozni a két nagy témával, hogy aztán majd az egyik probléma megértése után térjünk rá a másikra. Amint azonban az egyik területre figyelünk, kiderül, milyen szorosan összefügg az a másikkal, s valóban ott rejtőzik a halál titka az életben, s az élet titka a halálban – ahogy HELLER írja.
A magyar református liturgika-irodalom elmúlt évtizedeire büszkén tekinthetünk. Ha csak a teológiákon készült jegyzetekre nézünk, előkelő a szerzők névsora: Czeglédy Sándor, Pásztor János, Boross Géza, Kozma Zsolt, Szőnyi György. Mindnyájan kiváló, európai szintű tudásukról, és biblikus, hitvalló elkötelezettségükről tesznek bizonyságot, ugyanakkor vállalják saját arculatukat, és azt, hogy a liturgika tudományát gyülekezetközpontú felfogással kívánják művelni.
„Vidd el a te faludba…” Molnár Mária misszionárius melanéziai gyűjteménye a Sárospataki Református Kollégium Múzeumában
A Sárospataki Református Kollégium Múzeumában őrizzük Molnár Mária misszionáriusnőnek, az Admiralitás – szigetcsoport szigetein, szolgálatainak végzése közben összegyűjtött és hazahozott, páratlan értéket képviselő néprajzi anyagát. A lelkipásztori szolgálatra készülő hallgatók teológiai tanulmányaik ideje alatt ismerik meg református egyházunk külmissziós törekvéseit. Ekkor hallanak először Kunst Irénről, Vasel Matildról, Döbrössy Lajosról, Babos Sándorról és feleségéről, Lőrincz Máriáról, akik Törökországtól kezdve Mandzsúriáig végezték áldozatkész munkájukat. Molnár Mária gyűjteményét Sárospatakon tekinthetik meg, illetve kiállítások és előadások alkalmával ismerkedhetnek a tárgyakkal, eredeti dokumentumokkal.
