I. Rákóczi György fejedelem sajátkezű bejegyzéseivel. Oroszorországból hazatért könyv. Műbör kötés. Facsimile, díszdobozban.
A kor, amelyben I. Rákóczi György élt, a dolog lényegét tekintve „vallásos” volt. Ugyanakkor a hit megélésének számos változata létezett, hiszen a reformáció még tovább színezte az amúgy is gazdag kegyességi magatartás lehetőségeit. Rákóczi református volt, világszemlélete, életfelfogása a Szentírásban gyökerezett. Neveltetésének körülményeit nem ismerjük, de bizonyos jelekből arra következtethetünk, hogy az ifjú Rákóczi Györgyre igen mély benyomást gyakorolhatott apja, Rákóczi Zsigmond vallásossága.
Az Index Biblicus az 1590-ben Károlyi Gáspár és munkatársai által készített, első teljes magyar nyelvű bibliafordítás, a Vizsolyi Biblia mutatója. A Biblia kiadása után három esztendővel jelent meg. A Károlyi-Biblia folio méretével ellentétben nyolcadrét alakú, 182 lapos könyvecske, amelynek készítője, fordítója azonos a Biblia nyomdászával, Mantskovit Bálinttal.
A jelen kötet a hasonmás kiadása azon jegyzetalbumok egyikének, amelyeket a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtára őriz báró Eötvös Józseftől. Az egyik (Kt. d.2570) az 1833 és 1835 közötti időszakból verseket, a másik (Kt. d.2569) 1837–1839-ban keletkezett bejegyzéseket tartalmaz: nagy-britanniai útinaplóját, verseket, drámatöredéket, valamint prózai munkáihoz tartozó előmunkálatokat. Mindkét album elsőrendűen fontos, eddig ismeretlen, nagy terjedelmű forrás Eötvös József ifjúkori műveihez és szellemi fejlődéséhez.Az albumok 1948-ban kerültek a Nagykönyvtár tulajdonába Fejér Ferenc ötödéves teológushallgató leletmentő tettének köszönhetően, mégpedig egy további, harmadik jegyzetkönyvvel együtt az 1870. évből, amelyet Czegle Imre sárospataki könyvtáros közzétett a Történelmi Szemle 1978. évi folyamában.
Facsimile. A Korán sötétedik című irodalmi antológia 1932-ben jelent meg Sárospatakon, a kollégiumi nyomda kiadásában.
1932-ben megjelent egy antológia Korán sötétedik címmel. Az előszót Szabó Zoltán teológiai professzor írta, a kötet szerzői gróf Haller Gábor, Kárász József, Nagy István és Stéphán László pataki teológushallgatók voltak. Az SRTA Szenátusa 2021. július 13-i ülésén 42/2021. sz. határozatában kérte a Tiszáninneni Református Egyházkerület Közgyűlését, hogy szimbolikusan rehabilitálja Kárász József és Nagy István szerzőket, egykori teológiai hallgatókat, valamint Szabó Zoltán néhai professzort, akiket a kötet megjelenésével kapcsolatos munkásságukért igazságtalan sérelem ért, és méltatlan meghurcoltatást kellett elszenvedniük. Ugyanekkor a Szenátus megbízta Dienes Dénes professzort és Szatmári Emília adjunktust, hogy készítsék elő a kötet újrakiadását.
Miskolci Csulyak István peregrinációs albumának hasonmás kiadása . A magyar művelődéstörténet számára hézagpótló jelentőségűek a peregrinációs albumok. Nicolaus Reusner: Icones sive Imagines viuae, literis Cl. Virorum, Italiae, Graeciae, Germaniae, Galliae, Angliae, Vngariae…,
Református kollégiumaink legjobb diákjai századokon át külföldi egyetemeken végezték tanulmányaikat. Alig volt köztük módos család leszármazottja, egyszerű emberek szegénydiák gyermekéből váltak értelmiségivé. A tanulmányút költségeit tanítással, tehetős és kegyes pártfogók adományaiból gyűjtögették. Emlékkönyveikbe ismerőseik, segítőik, vendéglátóik írtak bibliai idézeteket vagy bölcs mondásokat. A református egyetemjárás jellegzetes példája a Miskolci Csulyak Istváné. Prédikátorok voltak ősei, a Tiszáninnenhez kötik pátriája, iskolázása, későbbi szolgálati helyei. Ugyanakkor debreceni diák is volt, akárcsak barátja, Szenci Molnár Albert. (Fekete Károly református püspök)
Miskolci Csulyak István ezer szálon kapcsolódik a Tiszáninnenhez. Egykori iskolái közül több is itt található (Bodrogkeresztúr, Sárospatak, Sátoraljaújhely), tanulmányai végeztével Tarcalon rektorkodott, majd Szerencsen, Miskolcon és Olaszliszkán lelkészkedett. A hagyományokat követve deáként visszatért, hogy a megszerzett tudásával az őt kibocsátó közösség hasznára legyen. Tanítóként és prédikátorként, végül püspöki jogokat gyakorló zempléni esperesként tanította Isten igéjére a rábízottakat. A tudós olaszliszkai kolléga személyében szigorú vizitátort ismerhettek meg az egyházmegye papjai, előtte nem maradt rejtve hanyagság, erkölcsi lazaság, tanbeli eltévelyedés. (Csomós József református püspök)
A jelen kötet a hasonmás kiadása azon jegyzetalbumok egyikének, amelyeket a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtára őriz báró Eötvös Józseftől. Az egyik (Kt. d.2570) az 1833 és 1835 közötti időszakból verseket, a másik (Kt. d.2569) 1837–1839-ban keletkezett bejegyzéseket tartalmaz: nagy-britanniai útinaplóját, verseket, drámatöredéket, valamint prózai munkáihoz tartozó előmunkálatokat. Mindkét album elsőrendűen fontos, eddig ismeretlen, nagy terjedelmű forrás Eötvös József ifjúkori műveihez és szellemi fejlődéséhez
Hasonmás kiadás az 1655. évi nyomtatványnak az 1562. évi tarcali zsinat 450. évfordulóján. Dienes Dénes tanulmányával, idegen nyelven is. Műbőr kötés, díszdobozban.
A 16. század igen mozgalmas hetedik évtizedében a magyarországi reformációnak talán a legmeghatározóbb döntései születtek meg: tarcali zsinatok 1561, 1562, 1564, tordai zsinat 1563, gönci zsinat 1566, debreceni zsinat 1567.
Az olajfa a mediterrán táj legjellegzetesebb fája, értékét jelzi, hogy már az antik mitológiában szerepel. Ágát, virágát, olaját nagy becsben tartották. Mi a Bibliából, Mózes első könyvéből Noé történetéből ismerhetjük: egy galamb csőrében zöld levelű olajággal jelent meg Noénál jelezte a vízözön végét, a biztató isteni üzenetet. Így lett a galamb is, az olajág is, a béke jelképévé. Czuczor Gergely és Fogarasi János A magyar nyelv szótára IV. kötetében (1867) úgy szól róla mint a békének és a csendes életnek a jelképéről, s ilyen példát adnak a szóhasználatra: Béke, kiengesztelődés olajága.
A Vizsolyi Biblia I-II. (1590) hasonmás kiadása díszdobozban, ismertető kísérőfüzettel.
Az első, teljes, magyar nyelvű bibliafordítás Vizsolyban látott napvilágot 1590. júl.20-án. Ezért a kiadás helyszíni megjelölésével hivatalosan Vizsolyi Bibliának is hívjuk, de elterjedt a fordító nevét megőrző Károlyi/Károli Biblia kifejezés is. A Szentírás viszonylag korai lefordítása (1590) és folyamatos kiadása különböző hazai és külföldi helyszíneken, biztosította a magyarság számára az anyanyelvi hitélet fejlődését és a reformáció kiteljesedését. A Vizsolyi Biblia a 16 sz-i magyar nyomdászat csúcsteljesítménye is, mint könyvészeti műalkotás, a kor reneszánsz kézműves nyomdakultúrájának egyik legbecsesebb műkincse. Rendkívüli értéket képvisel, évszázadokon át üldözték, és már a kinyomtatás pillanatában sem kapta meg a Habsburg császártól a királyi cenzúra engedélyét. Megszületésekor a fordítók, de különösen a nyomdász Mantskovit Bálint sokat kockáztatott: engedély nélkül Bibliát kinyomtatni,akár börtönt és vagyonelkobzást is vonhatott volna maga után. Rákóczi György fejedelem Vizsolyi Bibliáját hadjárataira is magával vitte, hogy erőt merítsen Isten igéjéből a halálos veszedelemben. Károlyi Gáspár hagyatéki anyagában örököseinek szánt legbecsesebb örökség, melyet pontosan számba vettek. Gyülekezetek, főúri családok, kollégiumok és nagykönyvtárak féltve őrzött kincse, melyet azóta is reformációs kiállítások egyik reneszánsz ékköveként mutatnak be.
