A könyv címe – Amikor imádkoztok – Jézustól való. Urunk ezzel kezdi az imádságról szóló tanítását (Mt 6,5). E két szó arra utal, hogy az imádság folyamatos, az emberi élet mindennapjaihoz természetes módon kötődő cselekedet. Segítse e kis imakönyv minden olvasóját – gyermeket és felnőttet – arra, hogy ez így legyen! A könyvet Vitányi Beatrix grafikus illusztrációi díszitik.
Csikesz Sándor lelkipásztori eszményképének elemei a lelkipásztori munkában és lelkésznevelésben. Doktori értekezés.
„Az egyház valósága átfogja egész emberi történelmünket, így időbeli egyetemessége azt is jelenti, hogy nem velünk kezdődött, és nem is velünk fejeződik be az egyház. Ennek fontos tudatosítása a szerző részéről a XX. század egyik legjelentősebb egyháztörténeti személyiségének, Csikesz Sándornak, a gyakorlati teológiai tudományok nagyszerű művelőjének bemutatása. Csikesz maga is megélte a hit titkaként az egyház valóságát, és ezzel együtt korának úgy tudott mértékadó gyakorlati teológusává válni, hogy a nemzedékek láncolatában, történelmünk horizontján konkrét iránymutatásokban tette megragadhatóvá az egyház küldetésének adott időszakra vonatkozó hangsúlypontjait. Ebben kiemelkedő szerepet kapott a lelkipásztori hivatásra és szolgálatra történő felkészítő nevelői munka.” Dr. Füsti-Molnár Szilveszter
Ki vezet? Hova vezet? Meddig vezet? Nem hagy el? Ismerem? Honnan meríti szavait? Irányait? Hihetek-e neki? Fontos kérdései ezek a válaszok szédítő mélysége előtt megtorpanó gondolatnak. Tundnunk kell, kinek hiszünk. Itt csak egyetlen menekvésünk van: ajándékba kell kapnunk Istent. Így tudhatjuk, hogy kinek hiszünk. Ő az, aki az ismeretlen végtelenből sugárzik felénk, és tölt el bennünket. Emberszerűen közeledik felénk. Nem lehetünk nélküle. Nem mozdulhatunk nélküle. Belőle tudom, hogy van képességeim határán túl egy végtelen világ. Amikor pedig emberi képeségeinkkel nem láthatunk át mindenen, akkor ebbe a világba érkeztünk meg, ahol nem az én munkámra, hanem vezetésre, sugalmazásra van szükségünk.
A kötet címe, az apostoli ige ugyanakkor nem tényt, hanem parancsot közöl. Szent életprogramot a keresztyén ember és a gyülekezet számára. A hitnek, kegyességnek és a közösség megélésének a kegyelem az életfeltétele. S a kegyelem a legoptimálisabb körülmény a növekedésre is. Adja meg Urunk, hogy ez a kötet is a további növekedés eszköze lehessen!
A Sárospataki Református Kollégium Múzeumának szövött, nyomott, gyöngyös és flitteres úrasztali terítői a 18-19. századból. /Plusz/ MINTARAJZOK. A PATAKI ISKOLAMÚZEUM GYŰJTEMÉNYEI VI.
A református textiltörténeti kutatást nem hagytuk abba. Tovább folytatva, a Múzeum gyűjteményéből bemutatjuk a nyomott és festett textíliákat, a Valero gyár selyemterítőit, kendőit, gyülekezeteink gyöngyös és flitteres úrasztali terítőit. Ezek a szövött, nyomott, gyöngyös és flitteres úrasztali terítők főleg a 19. századból valók, de vannak közöttük korábbiak, 18. századiak is. A régi leltárak, az egyházlátogatási jegyzőkönyvek és a megőrzött terítők adatai alapján megállapíthatjuk, milyen sokszínű, értékes textíliát használt és őrzött meg egy-egy gyülekezet. Célunk nem az, hogy tudományosan dolgozzuk fel a történelem viharaiban megmaradt terítőket, hanem ezeknek a szakrális textíliáknak az ismertetése, bemutatása a feladatunk. A mintarajzok közlésével reménykedünk abban, hogy ma is vannak hímzésszeretők, akik egy-egy mintarajzot lemásolva gazdagítják a már meglévő gyűjteményüket. Természetesen a munka tovább folytatódik, célunk a református textiltörténet további kutatása, feldolgozása. Három területet szeretnénk még bemutatni: A szecesszió úrasztali terítői és takarói / Népi szakrális úrasztali terítők / A csipkék szerepe református templomainkban
A mindenkire kiterjedő oktatás még nem része a 16-17. századnak, a 18. században kezdődött az a tendencia, mikor egyrészt a század elejétől gyülekezetek külön épületeket vásároltak a leányok oktatásának megvalósítására, másrészt pedig az uralkodók, az oktatást politikumnak tekintve, saját kezükbe vették annak ügyét. Törvények, rendeletek születtek, s a 19. század elején pedig megjelent a II. Ratio Educationis, mely már egyértelműen – ugyan még nem kötelező jelleggel – megteremtette a leányok oktatásban való részvételének lehetőségét. Ugyanennek a századnak a végén pedig báró Eötvös József miniszter kiadta a népoktatási törvényt, melyben már egyértelműen kötelezővé tette a mindkét nemhez tartozó gyermekek iskolába járását. A téma rendkívül izgalmas és érdekes. Különösen, amikor az egyes gyülekezetek szintjén követjük azt nyomon, hiszen itt indult el az egész. Igaz, hogy az elején kissé hullámzó volt a nőnevelés folyamata, de a végén a sok munka, fáradozás, küzdelem meghozta az eredményt.
