A szentek életrajza, a hagiográfia mintegy kétezer éves műfaja több kultuszi és kulturális réteget hordoz magában. Elsősorban a hitben hűséges, a kegyelmes Istenről tanúságtevő – görögül martürosz – személyiségek élettörténete, továbbá ezen élettörténetek elmélyült épületes tanulsága fogalmazódik meg a szentéletrajzban. Mindehhez járulnak a rendkívüli személyiségek életét kísérő csodák, amelyek megdicsőülésüknek, következésképpen kanonizálásuknak bizonyítékai. Végül pedig rendkívül fontos a hagiográfia szerepe a keleti és a nyugati egyház liturgiájában, ahogy szentolvasmányként és himnuszként az egyházi év ünnepnapjainak alapjául szolgálnak.
Ezek az igehirdetések először is mind nagyon mély teológiát tartalmaznak. Ez az alap. A Szentírás reformátori értelmezése, a szövegek jelentésének feltárása, az ige mélységének kiaknázása – egyszóval, alapos exegézis adja a prédikációk alapját. Éppen ezért sehol sem található bennük „üresjárat”. Ezek a prédikációk folyamatos gondolkodásra késztetnek, sőt párbeszédre hívják az olvasót….Ugyanakkor ezek a prédikációk mélyen alapozott teológiájuk ellenére rendkívül közérthetőek is. A múlt nagy igehirdetői mindig rendelkeztek azzal a képességgel, amelynek segítségével mindenki számára – generációtól, társadalmi rangtól, műveltségtől és foglalkozástól függetlenül – érthetően tudtak prédikálni. Az érthetőség, logikusság és követhetőség szempontjából ezek az igehirdetések példaértékűek.
Ki vezet? Hova vezet? Meddig vezet? Nem hagy el? Ismerem? Honnan meríti szavait? Irányait? Hihetek-e neki? Fontos kérdései ezek a válaszok szédítő mélysége előtt megtorpanó gondolatnak. Tundnunk kell, kinek hiszünk. Itt csak egyetlen menekvésünk van: ajándékba kell kapnunk Istent. Így tudhatjuk, hogy kinek hiszünk. Ő az, aki az ismeretlen végtelenből sugárzik felénk, és tölt el bennünket. Emberszerűen közeledik felénk. Nem lehetünk nélküle. Nem mozdulhatunk nélküle. Belőle tudom, hogy van képességeim határán túl egy végtelen világ. Amikor pedig emberi képeségeinkkel nem láthatunk át mindenen, akkor ebbe a világba érkeztünk meg, ahol nem az én munkámra, hanem vezetésre, sugalmazásra van szükségünk.
A jelen kötet a hasonmás kiadása azon jegyzetalbumok egyikének, amelyeket a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtára őriz báró Eötvös Józseftől. Az egyik (Kt. d.2570) az 1833 és 1835 közötti időszakból verseket, a másik (Kt. d.2569) 1837–1839-ban keletkezett bejegyzéseket tartalmaz: nagy-britanniai útinaplóját, verseket, drámatöredéket, valamint prózai munkáihoz tartozó előmunkálatokat. Mindkét album elsőrendűen fontos, eddig ismeretlen, nagy terjedelmű forrás Eötvös József ifjúkori műveihez és szellemi fejlődéséhez.Az albumok 1948-ban kerültek a Nagykönyvtár tulajdonába Fejér Ferenc ötödéves teológushallgató leletmentő tettének köszönhetően, mégpedig egy további, harmadik jegyzetkönyvvel együtt az 1870. évből, amelyet Czegle Imre sárospataki könyvtáros közzétett a Történelmi Szemle 1978. évi folyamában.
Facsimile. A Korán sötétedik című irodalmi antológia 1932-ben jelent meg Sárospatakon, a kollégiumi nyomda kiadásában.
1932-ben megjelent egy antológia Korán sötétedik címmel. Az előszót Szabó Zoltán teológiai professzor írta, a kötet szerzői gróf Haller Gábor, Kárász József, Nagy István és Stéphán László pataki teológushallgatók voltak. Az SRTA Szenátusa 2021. július 13-i ülésén 42/2021. sz. határozatában kérte a Tiszáninneni Református Egyházkerület Közgyűlését, hogy szimbolikusan rehabilitálja Kárász József és Nagy István szerzőket, egykori teológiai hallgatókat, valamint Szabó Zoltán néhai professzort, akiket a kötet megjelenésével kapcsolatos munkásságukért igazságtalan sérelem ért, és méltatlan meghurcoltatást kellett elszenvedniük. Ugyanekkor a Szenátus megbízta Dienes Dénes professzort és Szatmári Emília adjunktust, hogy készítsék elő a kötet újrakiadását.
Egy ilyen sokrétű gyűjtemény intézményes formájában tudás- és információ központ, a világ és az abban folyó élet megértésére és megbecsülésére tanít. Miközben a művelődés lehetőségét kínálja, sajátosan – és a szó legjobb értelmében – szórakoztat, nevel és örömet okoz. Eközben közösséget épít és fejleszt, amennyiben bizonyos életvezetési kompetenciák tapasztalati úton való megszerzéséhez nyújt segítséget és teret kínál a kulturális azonosságok megerősítéséhez.
A jelen kötet a hasonmás kiadása azon jegyzetalbumok egyikének, amelyeket a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtára őriz báró Eötvös Józseftől. Az egyik (Kt. d.2570) az 1833 és 1835 közötti időszakból verseket, a másik (Kt. d.2569) 1837–1839-ban keletkezett bejegyzéseket tartalmaz: nagy-britanniai útinaplóját, verseket, drámatöredéket, valamint prózai munkáihoz tartozó előmunkálatokat. Mindkét album elsőrendűen fontos, eddig ismeretlen, nagy terjedelmű forrás Eötvös József ifjúkori műveihez és szellemi fejlődéséhez
Az itt olvasható dolgozatok, különösen a Járványok, imák, gyógyítás címet viselő fejezet – erről mélységesen meg vagyok győződve – számomra a személyes védekezés és túlélés épp oly fontos eszköze volt, mint a C és D vitamin, a gyömbértea, s végül az öt oltás. Feltétlenül magyarázattal tartozom arra nézve, miért adtam ennek a tanulmánygyűjteménynek a Szent Hagyaték címet. Egy bizonyos: egyáltalán nemvalamiféle mértéktelen és hivalkodó önmegszentelési szándékból. A „szent hagyaték” még vételenül sem a saját munkáimat és sorsomat jelenti itt, hanem Pápai Páriz Ferenc, a test és a lélek betegségeinek egyik legnagyobb magyar gyógyítója nevezetes bázeli gyászbeszédének címét módosítva jeleztem, hogy akikről itt szót ejtek, kivétel nélkül egy ilyen megszentelt örökség képviselői érzelmeim és tanulmányaim világában.
Három régebbi nagysikerű kiadás (Kezdetektől a reformációig, A reformáció, A felvilágosodás és ami utána következett) egy kötetben, jeles egyháztörténészektől, történetíróktól, kutatóktól.
Sárospataki Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszéke kiadvány-sorozatot indított azzal a céllal, hogy vezérfonalat adjon a teológiai hallgatók kezébe az egyháztörténelem tanulmányozásához. Ennekelső kötete a keresztyénség történetének másfélezer esztendejét tekinti át a kezdetektől a reformációig. Valóban csak áttekintésről van szó. A jelentősebb események, nagyobb fordulópontok, kiemelkedő teológusok, meghatározó személyiségek történésein, tanításain, tettein keresztül mutatjuk be az egyház sajátos összefüggések között megjárt útját. Szemléletünkben a hangsúly a latin- vagy nyugati keresztyénségre esik. Az európai civilizáció, melynek keretei között mi magyarok is élünk, döntő módon a keresztyénségnek a nyugati formájához kötődik. Ha a történelem az élet tanítómestere, akkor az egyháztörténet az élet tanítómesterének tanítványa, mert a történelem értelmezését a történelem Urától tanulja, s ez minősíti küldetését. Az egyháztörténet számára is az élet tanítómestere a történelem, de számára az élet nem szakad el a történelem Urától. Talán ez a felfogás lehet a titka annak, hogy a kezünkben levő mű oktatási intézményeinkben olyan nagy sikert arat és már sokadik kiadásában jelenik meg.
A Vizsolyi Biblia I-II. (1590) hasonmás kiadása díszdobozban, ismertető kísérőfüzettel.
Az első, teljes, magyar nyelvű bibliafordítás Vizsolyban látott napvilágot 1590. júl.20-án. Ezért a kiadás helyszíni megjelölésével hivatalosan Vizsolyi Bibliának is hívjuk, de elterjedt a fordító nevét megőrző Károlyi/Károli Biblia kifejezés is. A Szentírás viszonylag korai lefordítása (1590) és folyamatos kiadása különböző hazai és külföldi helyszíneken, biztosította a magyarság számára az anyanyelvi hitélet fejlődését és a reformáció kiteljesedését. A Vizsolyi Biblia a 16 sz-i magyar nyomdászat csúcsteljesítménye is, mint könyvészeti műalkotás, a kor reneszánsz kézműves nyomdakultúrájának egyik legbecsesebb műkincse. Rendkívüli értéket képvisel, évszázadokon át üldözték, és már a kinyomtatás pillanatában sem kapta meg a Habsburg császártól a királyi cenzúra engedélyét. Megszületésekor a fordítók, de különösen a nyomdász Mantskovit Bálint sokat kockáztatott: engedély nélkül Bibliát kinyomtatni,akár börtönt és vagyonelkobzást is vonhatott volna maga után. Rákóczi György fejedelem Vizsolyi Bibliáját hadjárataira is magával vitte, hogy erőt merítsen Isten igéjéből a halálos veszedelemben. Károlyi Gáspár hagyatéki anyagában örököseinek szánt legbecsesebb örökség, melyet pontosan számba vettek. Gyülekezetek, főúri családok, kollégiumok és nagykönyvtárak féltve őrzött kincse, melyet azóta is reformációs kiállítások egyik reneszánsz ékköveként mutatnak be.
„Úr Isten, mennyei Atyám! Alázatosan esedezem Tenéked, adj a Te beszédednek, melyet énnékem mostan hirdettettél, előmenetelt én bennem, mivel azért küldötted azt, hogy üresen vissza ne térjen Tehozzád. Cselekedd azt, hogy azon szent Igék légyenek Istennek hatalma az én lelkemnek idvességére. Te magad vezéreljed szívemet annak a jónak végbe vitelére, melyre mostan kívántál felserkenteni. Ruházz fel erővel a szent életnek követésére, erősíts meg az igaz tudományban, hogy ez légyen életemnek zsinórmértéke. Öntsd szívembe az én tanítóim iránt való engedelmességet és szeretetet is, hogy őket, mint Te követeidet egész becsülettel végyem, úgymint kik vigyáznak az én lelkem mellett. Hozd el, óh Uram, azt az arany időt, melyben az igaz tudomány uralkodjon e Földön, hogy legyünk mindnyájan Isten prófétái, Istentől taníttattak. Ámen.” (Bárczay Klára – imádságos könyv, részlet)
A Sárospataki Református Kollégium Múzeumának szövött, nyomott, gyöngyös és flitteres úrasztali terítői a 18-19. századból. /Plusz/ MINTARAJZOK. A PATAKI ISKOLAMÚZEUM GYŰJTEMÉNYEI VI.
A református textiltörténeti kutatást nem hagytuk abba. Tovább folytatva, a Múzeum gyűjteményéből bemutatjuk a nyomott és festett textíliákat, a Valero gyár selyemterítőit, kendőit, gyülekezeteink gyöngyös és flitteres úrasztali terítőit. Ezek a szövött, nyomott, gyöngyös és flitteres úrasztali terítők főleg a 19. századból valók, de vannak közöttük korábbiak, 18. századiak is. A régi leltárak, az egyházlátogatási jegyzőkönyvek és a megőrzött terítők adatai alapján megállapíthatjuk, milyen sokszínű, értékes textíliát használt és őrzött meg egy-egy gyülekezet. Célunk nem az, hogy tudományosan dolgozzuk fel a történelem viharaiban megmaradt terítőket, hanem ezeknek a szakrális textíliáknak az ismertetése, bemutatása a feladatunk. A mintarajzok közlésével reménykedünk abban, hogy ma is vannak hímzésszeretők, akik egy-egy mintarajzot lemásolva gazdagítják a már meglévő gyűjteményüket. Természetesen a munka tovább folytatódik, célunk a református textiltörténet további kutatása, feldolgozása. Három területet szeretnénk még bemutatni: A szecesszió úrasztali terítői és takarói / Népi szakrális úrasztali terítők / A csipkék szerepe református templomainkban
