A felvilágosodás hirdetői között voltak ateisták, de ettől az eszmeáramlattól mégsem a hit gondolata volt idegen, hanem az egyház mivolta. Egyház és vallás szét is választható, hiszen a vallás magánügy. Sőt, vallásról már sokan nem is a természetfölötti összefüggésében gondolkodtak, inkább esztétikai síkon tekintettek rá, amennyiben az igazi vallás a szép és jó szeretete.
Bibliai görög olvasó – és gyakorlókönyv. Szerkesztette és átdolgozta: GYŐRI ISTVÁN, JAAP DOEDENS közreműködésével
Újszövetségi görög nyelv, bibliai görög nyelvtudomány. Az újszövetségi görög nyelv önálló tanulmányozását gyakorlati szükségesség hozta létre. Régebben az újszövetségi írásmagyarázat alapjául szolgáló nyelvtudomány a klasszikus görögségből indult ki. A puristák az újszövetségi nyelvben a klasszikus görögség egyik képviselőjét látták, a hebraisták az eltéréseket az ószövetségi bibliai héber nyelv hatásával magyarázták. Így szükségessé vált egy olyan nyelvtudomány, amely az újszövetségi nyelv önálló sajátosságait elfogulatlanul tanulmányozza.
Az ekkléziasztika akkor teljesíti feladatát, ha mind az elvi, mind a gyakorlati részben, szembesíti az itt és most élő egyházat valóságos küldetésével, ha feltárja az egyházi élet és tevékenységek hibáit és hiányosságait is, rámutatva a megoldás lehetőségére.
A Sárospataki Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszéke kiadvány-sorozatot indított azzal a céllal, hogy vezérfonalat adjon a teológiai hallgatók kezébe az egyháztörténelem tanulmányozásához. Ennek első kötete a keresztyénség másfélezer esztendejét tekinti át a kezdetektől a reformációig.
A magyar református liturgika-irodalom elmúlt évtizedeire büszkén tekinthetünk. Ha csak a teológiákon készült jegyzetekre nézünk, előkelő a szerzők névsora: Czeglédy Sándor, Pásztor János, Boross Géza, Kozma Zsolt, Szőnyi György. Mindnyájan kiváló, európai szintű tudásukról, és biblikus, hitvalló elkötelezettségükről tesznek bizonyságot, ugyanakkor vállalják saját arculatukat, és azt, hogy a liturgika tudományát gyülekezetközpontú felfogással kívánják művelni.
Több évtizedes hiányt pótol, több évszázados történetet rögzít és évezredes vitát visz tovább Szathmáry Béla professzor könyve. Évtizedek óta várunk átfogó református egyházjogi tankönyvre, évszázadok óta alakul és változik a református egyházjog, és évezredek óta tart a vita, hogy az egyház belső életét az eltérő, folyton változó, hol támogató, hol ellenséges társadalmi környezetben, hol a misszió viszonyai, hol a belső építés körülményei között milyen szabályokkal, jogrenddel erősítse meg az egyház. Kálvin szavai szerint a tágasan értelmezett egyházjog (nevezhetjük ezt egyházfegyelemnek is) az idegek szerepét tölti be az egyház életében. Vagyis ha nem jó a működése, az béníthatja, vagy éppen rossz gyakorlatba viheti az egyház életét. Ha jól működik, segíti az egyház szolgálatát, szép és jó rendjét. Ebben a szellemben készült Szathmáry professzor úr könyve, aki a mögöttünk lévő három évtized vitáit nemcsak követte, hanem azokban élénken részt is vett, és ma is aktív közreműködő egyházjogi gyakorlatunkban. Mint jogász és bíró, hozzáértése megkérdőjelezhetetlen. Mint tanító, figyelme messze kiterjed arra is, hogy a kevésbé jártasakat is bevezesse mind az egyházjog történetébe, a folyamatosan fennálló nehéz kérdésekbe, és jelenlegi gyakorlatunk bemutatásába. Könyvének fő fejezetei e szerint is oszlanak meg. (Bogárdi Szabó István, püspök)
Szerző: Dr.SS.Theol. Módis László. Második javított kiadás új táblázatokkal. Javította: Dr. Börzsönyi József
Három régebbi nagysikerű kiadás (Kezdetektől a reformációig, A reformáció, A felvilágosodás és ami utána következett) egy kötetben, jeles egyháztörténészektől, történetíróktól, kutatóktól.
Sárospataki Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszéke kiadvány-sorozatot indított azzal a céllal, hogy vezérfonalat adjon a teológiai hallgatók kezébe az egyháztörténelem tanulmányozásához. Ennekelső kötete a keresztyénség történetének másfélezer esztendejét tekinti át a kezdetektől a reformációig. Valóban csak áttekintésről van szó. A jelentősebb események, nagyobb fordulópontok, kiemelkedő teológusok, meghatározó személyiségek történésein, tanításain, tettein keresztül mutatjuk be az egyház sajátos összefüggések között megjárt útját. Szemléletünkben a hangsúly a latin- vagy nyugati keresztyénségre esik. Az európai civilizáció, melynek keretei között mi magyarok is élünk, döntő módon a keresztyénségnek a nyugati formájához kötődik. Ha a történelem az élet tanítómestere, akkor az egyháztörténet az élet tanítómesterének tanítványa, mert a történelem értelmezését a történelem Urától tanulja, s ez minősíti küldetését. Az egyháztörténet számára is az élet tanítómestere a történelem, de számára az élet nem szakad el a történelem Urától. Talán ez a felfogás lehet a titka annak, hogy a kezünkben levő mű oktatási intézményeinkben olyan nagy sikert arat és már sokadik kiadásában jelenik meg.
