A minták, a jelek nemzedékről nemzedékre öröklődtek. A magyarság életében túlélték a honfoglalást, a középkor pusztításait, a három részre szakadt ország fájdalmát, évszázadok harcait. Ezek a régi magyar mintarajzok üzenetet hordoznak. Összekapcsolják a múltat a jelennel, és segítenek a jövő reménységét valóságos képpé formálni.
A Sárospataki Református Kollégium Múzeuma 2014-ben és 2015-ben jelentette meg a gyűjteményben lévő úrihímzéses úrasztali terítőkről és a hímzések mintarajzairól elkészült köteteket. Az első kötet a terítőkről ad szakszerű leírást színes fényképek kíséretében. A második és a harmadik kötet Mintakönyv, melyben a mintarajzok a hímzésmintákkal azonos nagyságban tárulnak fel az érdeklődők előtt. A most megjelenő negyedik kötet rendszerezve mutatja be egy-egy virág, virágbokor forma- és mintakincsét. Megcsodálhatjuk, milyen sokféle ábrázolása volt a gránátalmának, tulipánnak, rozettának, palmettának, liliomnak stb. A kötet megjelentetésének az adott ötletet, hogy a művészvilág szerteágazó területeiről sokan kerestek meg bennünket azzal az igénnyel, szeretnének változatos virágmintákat alkotásaikhoz felhasználni. Hímző asszonyok, fafaragók, tojásfestők, keramikusok munkájuk során örömmel merítenek a mintakincsek gazdag rajzaiból, a növényi ornamensek csodálatos világából. A minták gazdagságát a motívumok sokszínűsége, változatossága adja.
Egy ilyen sokrétű gyűjtemény intézményes formájában tudás- és információ központ, a világ és az abban folyó élet megértésére és megbecsülésére tanít. Miközben a művelődés lehetőségét kínálja, sajátosan – és a szó legjobb értelmében – szórakoztat, nevel és örömet okoz. Eközben közösséget épít és fejleszt, amennyiben bizonyos életvezetési kompetenciák tapasztalati úton való megszerzéséhez nyújt segítséget és teret kínál a kulturális azonosságok megerősítéséhez.
A Sárospataki Református Kollégium Múzeumának szövött, nyomott, gyöngyös és flitteres úrasztali terítői a 18-19. századból. /Plusz/ MINTARAJZOK. A PATAKI ISKOLAMÚZEUM GYŰJTEMÉNYEI VI.
A református textiltörténeti kutatást nem hagytuk abba. Tovább folytatva, a Múzeum gyűjteményéből bemutatjuk a nyomott és festett textíliákat, a Valero gyár selyemterítőit, kendőit, gyülekezeteink gyöngyös és flitteres úrasztali terítőit. Ezek a szövött, nyomott, gyöngyös és flitteres úrasztali terítők főleg a 19. századból valók, de vannak közöttük korábbiak, 18. századiak is. A régi leltárak, az egyházlátogatási jegyzőkönyvek és a megőrzött terítők adatai alapján megállapíthatjuk, milyen sokszínű, értékes textíliát használt és őrzött meg egy-egy gyülekezet. Célunk nem az, hogy tudományosan dolgozzuk fel a történelem viharaiban megmaradt terítőket, hanem ezeknek a szakrális textíliáknak az ismertetése, bemutatása a feladatunk. A mintarajzok közlésével reménykedünk abban, hogy ma is vannak hímzésszeretők, akik egy-egy mintarajzot lemásolva gazdagítják a már meglévő gyűjteményüket. Természetesen a munka tovább folytatódik, célunk a református textiltörténet további kutatása, feldolgozása. Három területet szeretnénk még bemutatni: A szecesszió úrasztali terítői és takarói / Népi szakrális úrasztali terítők / A csipkék szerepe református templomainkban
