A hatkötetes magyar irodalomtörténet és Klaniczay Tibor manierizmus-tanulmányai óta kevesen foglalkoztak a magyar irodalomtudomány művelői közül behatóan a régi korstílusok kérdésével.Újabban (elsősorban világirodalmi anyagra hivatkozva) Zemplényi Ferenc fogalmazott meg kételyeket a Klaniczay Tibor álatal támogatott korstílus-felosztással kapcsolatban
A Miskolci Egyetem által szervezett emlékülés kötetét tarthatja kézben a kedves olvasó. A közreadott tanulmányok egyben a hazai kutatás helyzetére is fényt vetnek.
A nagy évfordulók igazi jelentősége abban ragadható meg igazán, ha sokrétű az a haszon, ami a megemlékezések kézzelfogható következménye. Talán a „Reformáció 500” kapcsán is elmondhatjuk ugyanezt. Az bizonyos, hogy a tudományos kutatás területét sem hagyta érintetlenül a 2017-es esztendő sajátos helyzete. Országos és regionális konferenciák, tudományos társalkodások váltották egymást.
A kötet legtöbb írásának van egy mélyen fekvő, alapvető jellemzője, amely az isteni és emberi szó teológiai-filozófiai, művészetelméleti, antropológiai és szövegelméleti, beszédművészeti összefüggését érzékeli és ennek a dús szövedékét vizsgálja, értelmezi
A könyvtárnok munkás évtizedei alatt számos alkalmon sokféle műfajban gyűlnek az előadások, megnyitók, tanulmányok, referátumok, kutatási eredmények. Vajon fogja-e ezeket valaha, valaki olvasni? A kötet nyilvánvalóan nem tarthat igényt sokak érdeklődésére, mert az – a tapasztalat szerint – legfeljebb a szakma egy szűk körére korlátozódik. Akkor viszont érdemes-e csupán miattuk csokorba gyűjteni az alábbi írásokat, főként, ha azok nem is annyira az első, hanem többnyire a második vonalból származnak és a jobb darabjai már amúgy is megjelentek kötetekben, folyóiratokban vagy elektronikus formában?
Ami a gyűjteményes kiadás mellett szól, az ismét a tapasztalat. Mert ha föltesszük a kérdést, hogy ki fogja ezeket valaha összegyűjteni a Világhálóról, a különféle nyomtatott sajtókból, réteg-lapokból, a legtöbbször ismeretlen vagy elfeledett vagy hozzáférhetetlen kötetekből, a választ mindannyian tudjuk: – bizonyára senki! Itt azonban – együtt a tematizált gyűjteményben – új mű részeként mutatkoznak be a régebbi írások is.
Tagadhatatlan, hogy a kötet ismeretterjesztő funkcióját a szakma is támogatja, hiszen a könyves kultúra egészét népszerűsíti. Ráadásul egy sajátos könyvesház – gyakran nem mindennapi – információi néha még a laikus olvasók kíváncsiságát is fölébresztik.
Ugyanakkor a kötet dokumentál. Nemcsak a szerző könyvészeti tevékenységét, hanem némiképpen az ezredforduló hazai könyvkultúrájának az állapotát, a változások trendjeit, a helyi vonatkozású folyamatokat.
A Sárospataki Református Kollégium faluszemináriumának (1931–1951) történeti kontextusai
Három kronologikus fejezetben igyekeztem feltárni, miért tekinthető a pataki faluszeminárium az ország egyik legszervezettebb, ideológiailag legkonzekvensebb és a leghosszabb ideig ténylegesen működő (gyűjteményfejlesztő) falukutató csoportjának. Az első korszak az 1938-as határmódosításig tartott és összességében ezt tekinthetjük – párhuzamosan az országos tendenciákkal – a faluszeminárium fénykorának.
A filozófiatörténetnek ez az időszaka a teológiával párhuzamba állítva a megértés és állásfoglalások tekintetében nagy paradigmaváltásokon ment keresztül, ami a reneszánsszal kezdődött, és a nyugati társadalmat a modernitás irányába állította. A gondolkodók jelentős felfedezéseket tettek az “új világban” és a naprendszerünket érintő elképzelésekben. A természettudományok fejlődésnek indultak, és új technológiák kerültek bevezetésre. Az egyház átélte a hanyatlás és az újjászerveződés idejét is, ebben közrejátszott a protestáns reformáció és az egyre növekvő szekularizáció is.
Ennek a tanulmánygyűjteménynek a címe – Isteni célok és emberi lehetőségek – azt fejezi ki, hogy egyszerre élünk egy magasztos elhívás szerint és emberi korlátaink között.Ez az elhívás nem más mint Isten akarata.Isten akarata felőli minden komoly tudakozódás felveti “Isten Igéjének” kérdését. Szólt Isten? Milyen módon részesülhetünk az isteni kijelentésben? Beszél hozzánk? Parancsot ad, kérdez, netán könyörög nekünk?
