A hatkötetes magyar irodalomtörténet és Klaniczay Tibor manierizmus-tanulmányai óta kevesen foglalkoztak a magyar irodalomtudomány művelői közül behatóan a régi korstílusok kérdésével.Újabban (elsősorban világirodalmi anyagra hivatkozva) Zemplényi Ferenc fogalmazott meg kételyeket a Klaniczay Tibor álatal támogatott korstílus-felosztással kapcsolatban
A Miskolci Egyetem által szervezett emlékülés kötetét tarthatja kézben a kedves olvasó. A közreadott tanulmányok egyben a hazai kutatás helyzetére is fényt vetnek.
A nagy évfordulók igazi jelentősége abban ragadható meg igazán, ha sokrétű az a haszon, ami a megemlékezések kézzelfogható következménye. Talán a „Reformáció 500” kapcsán is elmondhatjuk ugyanezt. Az bizonyos, hogy a tudományos kutatás területét sem hagyta érintetlenül a 2017-es esztendő sajátos helyzete. Országos és regionális konferenciák, tudományos társalkodások váltották egymást.
A kötet legtöbb írásának van egy mélyen fekvő, alapvető jellemzője, amely az isteni és emberi szó teológiai-filozófiai, művészetelméleti, antropológiai és szövegelméleti, beszédművészeti összefüggését érzékeli és ennek a dús szövedékét vizsgálja, értelmezi
A könyvtárnok munkás évtizedei alatt számos alkalmon sokféle műfajban gyűlnek az előadások, megnyitók, tanulmányok, referátumok, kutatási eredmények. Vajon fogja-e ezeket valaha, valaki olvasni? A kötet nyilvánvalóan nem tarthat igényt sokak érdeklődésére, mert az – a tapasztalat szerint – legfeljebb a szakma egy szűk körére korlátozódik. Akkor viszont érdemes-e csupán miattuk csokorba gyűjteni az alábbi írásokat, főként, ha azok nem is annyira az első, hanem többnyire a második vonalból származnak és a jobb darabjai már amúgy is megjelentek kötetekben, folyóiratokban vagy elektronikus formában?
Ami a gyűjteményes kiadás mellett szól, az ismét a tapasztalat. Mert ha föltesszük a kérdést, hogy ki fogja ezeket valaha összegyűjteni a Világhálóról, a különféle nyomtatott sajtókból, réteg-lapokból, a legtöbbször ismeretlen vagy elfeledett vagy hozzáférhetetlen kötetekből, a választ mindannyian tudjuk: – bizonyára senki! Itt azonban – együtt a tematizált gyűjteményben – új mű részeként mutatkoznak be a régebbi írások is.
Tagadhatatlan, hogy a kötet ismeretterjesztő funkcióját a szakma is támogatja, hiszen a könyves kultúra egészét népszerűsíti. Ráadásul egy sajátos könyvesház – gyakran nem mindennapi – információi néha még a laikus olvasók kíváncsiságát is fölébresztik.
Ugyanakkor a kötet dokumentál. Nemcsak a szerző könyvészeti tevékenységét, hanem némiképpen az ezredforduló hazai könyvkultúrájának az állapotát, a változások trendjeit, a helyi vonatkozású folyamatokat.
A Sárospataki Református Kollégium faluszemináriumának (1931–1951) történeti kontextusai
Három kronologikus fejezetben igyekeztem feltárni, miért tekinthető a pataki faluszeminárium az ország egyik legszervezettebb, ideológiailag legkonzekvensebb és a leghosszabb ideig ténylegesen működő (gyűjteményfejlesztő) falukutató csoportjának. Az első korszak az 1938-as határmódosításig tartott és összességében ezt tekinthetjük – párhuzamosan az országos tendenciákkal – a faluszeminárium fénykorának.
A filozófiatörténetnek ez az időszaka a teológiával párhuzamba állítva a megértés és állásfoglalások tekintetében nagy paradigmaváltásokon ment keresztül, ami a reneszánsszal kezdődött, és a nyugati társadalmat a modernitás irányába állította. A gondolkodók jelentős felfedezéseket tettek az “új világban” és a naprendszerünket érintő elképzelésekben. A természettudományok fejlődésnek indultak, és új technológiák kerültek bevezetésre. Az egyház átélte a hanyatlás és az újjászerveződés idejét is, ebben közrejátszott a protestáns reformáció és az egyre növekvő szekularizáció is.
A filozófiai perspektívák sorozatunk II. része eredetiben angol nyelven
Az Index Biblicus az 1590-ben Károlyi Gáspár és munkatársai által készített, első teljes magyar nyelvű bibliafordítás, a Vizsolyi Biblia mutatója. A Biblia kiadása után három esztendővel jelent meg. A Károlyi-Biblia folio méretével ellentétben nyolcadrét alakú, 182 lapos könyvecske, amelynek készítője, fordítója azonos a Biblia nyomdászával, Mantskovit Bálinttal.
