A reformációról szólva, néhány alapvető megállapítást kell tennünk, mielőtt nyomozzuk Mohács előtti magyarországi megjelenését és fogadtatását. Először is le kell szögeznünk, hogy az, mint lelki-szellemi ébredés, a társadalomban folyamatként teljesedett ki, nem pedig egyik napról a másikra, viharos, gyors átalakulásként állt elő. Azután fontos az is, hogy nem üres, vallástalan közegbe érkezett, hanem ellenkezőleg, vallásos megújulást óhajtó társadalomba, azaz létezett sajátosan magyarországi katolikus reform. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a reformáció németországi kiindulása erősen befolyásolta annak magyarországi megítélését.
Az Athanaeum Kiadó gondozásában megjelent kötet az Aba nembeli Dávid három fia, Finta, Péter és Amadé férfivá érésének történetét meséli el, miközben az ország épp hogy átvészelte a tatárjárást, IV. Béla pedig a magyar nemzet megerősítésén munkálkodott. A várak építésének időszaka volt ez Magyarországon, védekezve az újabb tatár betörések ellen. Az Aba nemzetség is több várat épített, az egyik romjai az írónő lakhelye felett magasodnak hazánk egyik legészakabbra fekvő kis városkájában.
Az olajfa a mediterrán táj legjellegzetesebb fája, értékét jelzi, hogy már az antik mitológiában szerepel. Ágát, virágát, olaját nagy becsben tartották. Mi a Bibliából, Mózes első könyvéből Noé történetéből ismerhetjük: egy galamb csőrében zöld levelű olajággal jelent meg Noénál jelezte a vízözön végét, a biztató isteni üzenetet. Így lett a galamb is, az olajág is, a béke jelképévé. Czuczor Gergely és Fogarasi János A magyar nyelv szótára IV. kötetében (1867) úgy szól róla mint a békének és a csendes életnek a jelképéről, s ilyen példát adnak a szóhasználatra: Béke, kiengesztelődés olajága.
Három régebbi nagysikerű kiadás (Kezdetektől a reformációig, A reformáció, A felvilágosodás és ami utána következett) egy kötetben, jeles egyháztörténészektől, történetíróktól, kutatóktól.
Sárospataki Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszéke kiadvány-sorozatot indított azzal a céllal, hogy vezérfonalat adjon a teológiai hallgatók kezébe az egyháztörténelem tanulmányozásához. Ennekelső kötete a keresztyénség történetének másfélezer esztendejét tekinti át a kezdetektől a reformációig. Valóban csak áttekintésről van szó. A jelentősebb események, nagyobb fordulópontok, kiemelkedő teológusok, meghatározó személyiségek történésein, tanításain, tettein keresztül mutatjuk be az egyház sajátos összefüggések között megjárt útját. Szemléletünkben a hangsúly a latin- vagy nyugati keresztyénségre esik. Az európai civilizáció, melynek keretei között mi magyarok is élünk, döntő módon a keresztyénségnek a nyugati formájához kötődik. Ha a történelem az élet tanítómestere, akkor az egyháztörténet az élet tanítómesterének tanítványa, mert a történelem értelmezését a történelem Urától tanulja, s ez minősíti küldetését. Az egyháztörténet számára is az élet tanítómestere a történelem, de számára az élet nem szakad el a történelem Urától. Talán ez a felfogás lehet a titka annak, hogy a kezünkben levő mű oktatási intézményeinkben olyan nagy sikert arat és már sokadik kiadásában jelenik meg.
Az archeológiai leletek tanulsága szerint Jósiás korában, bizonyára Zofóniás munkájának eredményeképpen is, voltak jelei a megújulásnak. Ezt bizonyítja az a több mint 300 júdai bulla a 7. és 6. századból, mely egy-két kivételtől eltekintve nem ábrázol sem antropomorf istenséget, sem asztrális szimbólumot. Ezzel ellentétben nincs hiány szoláris ábrázolású ammonita, moábita leletekben.
„Úr Isten, mennyei Atyám! Alázatosan esedezem Tenéked, adj a Te beszédednek, melyet énnékem mostan hirdettettél, előmenetelt én bennem, mivel azért küldötted azt, hogy üresen vissza ne térjen Tehozzád. Cselekedd azt, hogy azon szent Igék légyenek Istennek hatalma az én lelkemnek idvességére. Te magad vezéreljed szívemet annak a jónak végbe vitelére, melyre mostan kívántál felserkenteni. Ruházz fel erővel a szent életnek követésére, erősíts meg az igaz tudományban, hogy ez légyen életemnek zsinórmértéke. Öntsd szívembe az én tanítóim iránt való engedelmességet és szeretetet is, hogy őket, mint Te követeidet egész becsülettel végyem, úgymint kik vigyáznak az én lelkem mellett. Hozd el, óh Uram, azt az arany időt, melyben az igaz tudomány uralkodjon e Földön, hogy legyünk mindnyájan Isten prófétái, Istentől taníttattak. Ámen.” (Bárczay Klára – imádságos könyv, részlet)
I. Rákóczi György fejedelem és felesége Lorántffy Zsuzsanna nagyasszony konyhája. Második kiadás.
I. Rákóczi György fejedelem és felesége Lorántffy Zsuzsanna nagyasszony konyhája. A könyvet Vitányi Beatrix grafikus tervezte. (Második kiadás)
Tanulmányok az Oroszországból visszatért sárospataki ritkaságokról
A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911–1920).
„Földbegyökerezés és égbe fogózás egyszerre a tiszántúli magyar nyugalma. […] Ezt a nyugalmát, éppúgy mint szabadságszeretetét történelmileg rajta átment csapások elszámlálhatatlan sora sulykolta kőkeményre, vallásos életének uralkodó formája, a kálvinizmus látta el örökkévalóságra mutató indoklással. A predestináció hite nem azonos a fatalizmussal, […] de arra csakugyan nagyon alkalmas, hogy az üllő ne csak elbírjon minden kalapácsütést, hanem még a szemébe is tudjon mosolyogni a kalapácsnak.”
Révész Imre
Dr. Koncz Sándor életműve a 20. század történeti és egyháztörténeti viszonyainak tükrében
Koncz Sándor a 20. századi magyar református egyházi- és teológiai tudományos élet kiemelkedő személyisége volt. Pályája rendkívül szerteágazó, ezért az a tudósi örökség, melyet az utókorra hagyott, sok szempontból megközelíthető. Ugyanakkor ez az életút a kor ellentmondásait is magába ötvözte, illetve ezek az ellentmondások döntően határozták meg azt. Egy tudósnak nevelt lelkipásztor politikai okoknál fogva a tudományos élet perifériájára sodródott, mégis megkerülhetetlen életművének megismerése 20. századi teológiai életünk feltárása során. A rendkívüli tekintélynek örvendő lelkipásztor egyházkormányzati területen próbált kitörési pontokat találni magának, ami azután még bonyolultabbá tette sorsának alakulását. E bonyolultságban való eligazodás életműve feltárása során is komoly próbát tartogat a kutató számára.
A mindenkire kiterjedő oktatás még nem része a 16-17. századnak, a 18. században kezdődött az a tendencia, mikor egyrészt a század elejétől gyülekezetek külön épületeket vásároltak a leányok oktatásának megvalósítására, másrészt pedig az uralkodók, az oktatást politikumnak tekintve, saját kezükbe vették annak ügyét. Törvények, rendeletek születtek, s a 19. század elején pedig megjelent a II. Ratio Educationis, mely már egyértelműen – ugyan még nem kötelező jelleggel – megteremtette a leányok oktatásban való részvételének lehetőségét. Ugyanennek a századnak a végén pedig báró Eötvös József miniszter kiadta a népoktatási törvényt, melyben már egyértelműen kötelezővé tette a mindkét nemhez tartozó gyermekek iskolába járását. A téma rendkívül izgalmas és érdekes. Különösen, amikor az egyes gyülekezetek szintjén követjük azt nyomon, hiszen itt indult el az egész. Igaz, hogy az elején kissé hullámzó volt a nőnevelés folyamata, de a végén a sok munka, fáradozás, küzdelem meghozta az eredményt.
