A Zelóta – A názáreti Jézus élete és kora
On 2017-01-13 | 0 Comments

Resa Aslan: A Zelóta – A názáreti Jézus élete és kora, Scolar Kiadó, 2014

Resa Aslan könyvének címe, illetve alcíme egyszerre kelt meglepődést és kíváncsiságot. Jézussal kapcsolatban a keresztyén világban alapvetően szokatlan a zélóta (radikális zsidó nacionalista) megjelölés. Izgalmas kérdés hát, hogy miért nevezi így. Másrészt Jézus életének és korának tudományos bemutatása igazán érdekes és hasznos olvasmánynak ígérkezik mindazok számára, akik szeretnék őt minél jobban megismerni.

A könyv könnyen érthetően, a tudományosság ismérveit magán viselően, olvasmányos stílusban megírt munka, amit Jutai Péter fordítása igyekszik magyarul is hűen visszaadni.

A kérdés eztán csak az, mindezzel mi a szerző célja, mit tanulhat belőle egy keresztyén ember, mi lehet a haszna.

Resa Aslan iráni származású, Amerikában élő író, vallástudós, valláspolitikai szakértő. Mint könyve előszavában írja, az iráni forradalom után családjuknak menekülnie kellett az hazájából. Amerikában telepedtek le, ahol muzulmán vallása a mögötte levő csalódások s az új környezete miatt is tabuvá vált. Ilyen körülmények között tizenöt évesen egy keresztyén nyári táborban rátalált Jézusra, megtért. Lázasan kezdte hirdetni Jézus Krisztus üzenetét családtagjainak, osztálytársainak, de még idegeneknek is. Aztán a Biblia olvasása közben egyre nagyobb távolságot vélt felfedezni az evangéliumok Jézusa és a történeti Jézus között – vagyis Jézus Krisztus és a názáreti Jézus között. Ez egyre jobban zavarta. Később, vallástörténeti tanulmányai során arra a meggyőződésre jutott, hogy védhetetlenül hamis az az álláspont, mely szerint a Biblia minden szava Istentől ered és igaz. Úgy véli, hogy a Biblia tele van hibákkal és önellentmondásokkal. Ekkori érzéseiről ezt írja könyve előszavában: „… megzavarodtam, és úgy éreztem, mintha a semmi közepén lebegnék. És mint sokan mások, akik ugyanilyen helyzetbe kerültek, dühösen dobtam el a hitemet, mint egy drága hamisítványt, aminek a megvételére hagytam magam rábeszélni. Ekkor kezdtem újra átgondolni (muzulmán) őseim hitét és kultúráját … Úgy éreztem, mintha régi barátommal találkoznék, akivel sok éve nem láttuk egymást. Közben tovább folytattam vallástudományi tanulmányaimat, és beleástam magam a Bibliába – nem mint kétségek között vergődő hitkereső, hanem mint érdeklődő kutató. Mivel már nem bilincselt meg az a gondolat, hogy az olvasott történetek szóról szóra igazak, a szövegben sokkal jelentősebb igazságra bukkantam: olyan igazságra, melyet szándékosan nem engedtek belehullani a történelem darálójába. Ironikus módon minél többet tudtam meg a történeti Jézus életéről – a forrongó világról, melyben élt, és a római megszállás brutalitásáról, amellyel dacolt –, annál jobban vonzódtam hozzá. Azt kell mondanom, hogy ez az egyszerű zsidó ember és forradalmár, aki szembeszállt a világ valaha volt legerősebb birodalmával – és vesztett –, sokkal valóságosabban jelent meg előttem, mint az a fenséges égi lény, akit az egyház által ismertem. Ma … sokkal őszintébben elkötelezett tanítványa vagyok a názáreti Jézusnak, mint amilyen lelkes tanítványa valaha voltam Jézus Krisztusnak. Remélem, ezzel a könyvvel ugyanolyan szenvedéllyel tudom terjeszteni a történeti Jézus örömhírét, amilyennel valaha Krisztus történetét terjesztettem.”

Könyvében valóban arra az útra hívja az olvasót, amelyet maga a hite átformálódásával végigjárt: az Isten Fia, a Megváltó helyett abban a forradalmárban hinni, annak a példáját követni, aki a halált is vállalva mindent igyekszik megtenni azért, hogy elnyomott, kihasznált népét felszabadítsa, s velük Isten országát megvalósítsa a földön.

Pásztor Gyula