A felvilágosodás hirdetői között voltak ateisták, de ettől az eszmeáramlattól mégsem a hit gondolata volt idegen, hanem az egyház mivolta. Egyház és vallás szét is választható, hiszen a vallás magánügy. Sőt, vallásról már sokan nem is a természetfölötti összefüggésében gondolkodtak, inkább esztétikai síkon tekintettek rá, amennyiben az igazi vallás a szép és jó szeretete.
A hatkötetes magyar irodalomtörténet és Klaniczay Tibor manierizmus-tanulmányai óta kevesen foglalkoztak a magyar irodalomtudomány művelői közül behatóan a régi korstílusok kérdésével.Újabban (elsősorban világirodalmi anyagra hivatkozva) Zemplényi Ferenc fogalmazott meg kételyeket a Klaniczay Tibor álatal támogatott korstílus-felosztással kapcsolatban
A szentek életrajza, a hagiográfia mintegy kétezer éves műfaja több kultuszi és kulturális réteget hordoz magában. Elsősorban a hitben hűséges, a kegyelmes Istenről tanúságtevő – görögül martürosz – személyiségek élettörténete, továbbá ezen élettörténetek elmélyült épületes tanulsága fogalmazódik meg a szentéletrajzban. Mindehhez járulnak a rendkívüli személyiségek életét kísérő csodák, amelyek megdicsőülésüknek, következésképpen kanonizálásuknak bizonyítékai. Végül pedig rendkívül fontos a hagiográfia szerepe a keleti és a nyugati egyház liturgiájában, ahogy szentolvasmányként és himnuszként az egyházi év ünnepnapjainak alapjául szolgálnak.
A sárospataki református jogakadémia története 1793-1923. Írta: Dr. Finkey Ferenc ny. koronaügyész, volt sárospataki jogtanár, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja,tiszteleti egyetemi tanár Sárospatak, 1944. Sajtó alá rendezte, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta: Dr. Szathmáry Béla
„Azt azonban, hogy miért foglalkozott a büntetőjog tudománytól látszólag távol álló általános jogelméleti kérdésekkel egy büntetőjogász, már csak azok tudhatják, akik jól ismerik a Finkey korabeli jogászképzés szerkezetét, belső viszonyait. Ismerik az igen változatos, a feudális viszonyoktól a jogállamhoz és jogegyenlőség kialakulásához vezető több mint százéves jogalkotási folyamatot és az azt megalapozó jogi oktatási módszertant, a jogakadémiák oktatóinak jogalkotást elősegítő tudományos munkásságát. Ebben a magyar állam- és jogfejlődés tekintetében meghatározó időszakban a jogakadémiák különleges szerepet töltöttek be. Közülük is kiemelkedő volt a Sárospataki Jogakadémia, ahol Kövy Sándortól kezdve Emődy Dánielen, Ballagi Gézán és Szánthó Gyulán át egészen Finkey Ferencig, majd a még utána következő kiváló oktatók által a hazai – és nem az osztrák birodalmi – jog kiemelkedően magas színvonalú képzése folyt. Finkey fogalmazása szerint a 130 év alatt képzett több ezer jogász, ügyvéd, bíró, közigazgatási tisztviselő, tanár, pap itt az egyszerű, csendes Bodrog-parti Athénban tanulhatta meg „a jogászi gondolkodás és jogalkalmazás művészetét.” Valamennyi hivatásrend mind a mai napig csak akkor lesz méltó a társadalmi elismerésre, csak akkor várhat elfogadottságot és tiszteletet, ha munkáját alázattal, a szakma iránti tisztelettel erős erkölcsi alapokon állva végzi.” Dr. Szathmáry Béla
Első kötet: A kezdetektől a Türelmi Rendeletig. Második kötet: A türelmi pátenstől a protestáns pátensig
A Sárospataki Református Kollégium gazdálkodásának átvilágítása 1815-ből. Acta Patakina XXII
A könyvtárnok munkás évtizedei alatt számos alkalmon sokféle műfajban gyűlnek az előadások, megnyitók, tanulmányok, referátumok, kutatási eredmények. Vajon fogja-e ezeket valaha, valaki olvasni? A kötet nyilvánvalóan nem tarthat igényt sokak érdeklődésére, mert az – a tapasztalat szerint – legfeljebb a szakma egy szűk körére korlátozódik. Akkor viszont érdemes-e csupán miattuk csokorba gyűjteni az alábbi írásokat, főként, ha azok nem is annyira az első, hanem többnyire a második vonalból származnak és a jobb darabjai már amúgy is megjelentek kötetekben, folyóiratokban vagy elektronikus formában?
Ami a gyűjteményes kiadás mellett szól, az ismét a tapasztalat. Mert ha föltesszük a kérdést, hogy ki fogja ezeket valaha összegyűjteni a Világhálóról, a különféle nyomtatott sajtókból, réteg-lapokból, a legtöbbször ismeretlen vagy elfeledett vagy hozzáférhetetlen kötetekből, a választ mindannyian tudjuk: – bizonyára senki! Itt azonban – együtt a tematizált gyűjteményben – új mű részeként mutatkoznak be a régebbi írások is.
Tagadhatatlan, hogy a kötet ismeretterjesztő funkcióját a szakma is támogatja, hiszen a könyves kultúra egészét népszerűsíti. Ráadásul egy sajátos könyvesház – gyakran nem mindennapi – információi néha még a laikus olvasók kíváncsiságát is fölébresztik.
Ugyanakkor a kötet dokumentál. Nemcsak a szerző könyvészeti tevékenységét, hanem némiképpen az ezredforduló hazai könyvkultúrájának az állapotát, a változások trendjeit, a helyi vonatkozású folyamatokat.
A 2016. év Zsarnay Lajos halálának 150. évfordulója volt. Amikor úgy döntöttem, hogy az ő életét illetve annak esreményeit feldolgozom doktori dis˝ˇszertációként, nem gondoltam arra és nem is terveztem, hogy munkám megvédését éppen ebben az évben tehetem meg. De mivel hiszem, hogy nicsenek véletlenek, hálát adok Istennek, hogy Ő viszont így tervezte s az eseményeket is úgy alakította, hogy erre az esztendőre munkám elkészüljön, s a Debreceni Hittudományi Egyetem Doktori Tanácsa is még abban az évben kitűzze a védés időpontját, mert ezzel tiszteleghettem a volt pataki diák és tanár, majd egyházkerületi főjegyző és püspök előtt, s talán méltó emléket is állíthattam Neki életműve összeállításával.
