Az emlkez(tet)és szolgálata. „Ma élni, írni szólni kötelesség” (Zas Lóránt)
Az ekkléziasztika akkor teljesíti feladatát, ha mind az elvi, mind a gyakorlati részben, szembesíti az itt és most élő egyházat valóságos küldetésével, ha feltárja az egyházi élet és tevékenységek hibáit és hiányosságait is, rámutatva a megoldás lehetőségére.
Eszéki T. István könyvhagyatéka a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Nagykönyvtárában
A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Nagykönyvtára mintegy hatszázezer művet tartalmazó könyvgyűjteménnyel büszkélkedhet, ezen belül több tízezer régi könyv, több kódex, ősnyomtatvány, illetve unikum példány is található raktárának polcain. Támogatói és könyvadományozói között neves személyeket találunk, híres írókat, költőket, lelkészeket, püspököket, államférfiakat. Számos adományozó pénzzel és hagyatékkal gazdagította a gyűjteményt. Az 1700-as években az egyik első könyvadományozó volt Eszéki T. István, az iskola korábbi diákja, később székelyudvarhelyi, kézdivásárhelyi és dési református lelkész és esperes, aki saját könyvgyűjteményének kétharmadát és száz aranyat adományozott a Kollégiumnak 1707-ben.
Valós történetekbe ágyazott recepteket nyújt ez a szép könyv, olyan ételeket kínál, amelyek családi asztalra kerültek alkalmasint már többször is.
Valós történetekbe ágyazott recepteket nyújt ez a szép könyv, olyan ételeket kínál, amelyek családi asztalra kerültek alkalmasint már többször is. Az íz világ, amelyet hordoznak, képes elkísérni a családtagokat egy életen át. Bizonyára nem véletlen, hogy a Szerző négy fiából az egyik a szakácsmesterséget választotta hivatásául. S amit süt-főz és kínál a vendégeinek, valamiként magukban rejtik az édesanya főztjét, aminek egészen biztosan nincs párja.
A Sárospataki Református Kollégium faluszemináriumának (1931–1951) történeti kontextusai
Három kronologikus fejezetben igyekeztem feltárni, miért tekinthető a pataki faluszeminárium az ország egyik legszervezettebb, ideológiailag legkonzekvensebb és a leghosszabb ideig ténylegesen működő (gyűjteményfejlesztő) falukutató csoportjának. Az első korszak az 1938-as határmódosításig tartott és összességében ezt tekinthetjük – párhuzamosan az országos tendenciákkal – a faluszeminárium fénykorának.
A filozófiatörténetnek ez az időszaka a teológiával párhuzamba állítva a megértés és állásfoglalások tekintetében nagy paradigmaváltásokon ment keresztül, ami a reneszánsszal kezdődött, és a nyugati társadalmat a modernitás irányába állította. A gondolkodók jelentős felfedezéseket tettek az “új világban” és a naprendszerünket érintő elképzelésekben. A természettudományok fejlődésnek indultak, és új technológiák kerültek bevezetésre. Az egyház átélte a hanyatlás és az újjászerveződés idejét is, ebben közrejátszott a protestáns reformáció és az egyre növekvő szekularizáció is.
A filozófiai perspektívák sorozatunk II. része eredetiben angol nyelven
Jó lenne először az élet és halál kérdését szétválasztani, s úgy foglalkozni a két nagy témával, hogy aztán majd az egyik probléma megértése után térjünk rá a másikra. Amint azonban az egyik területre figyelünk, kiderül, milyen szorosan összefügg az a másikkal, s valóban ott rejtőzik a halál titka az életben, s az élet titka a halálban – ahogy HELLER írja.
Ezek az igehirdetések először is mind nagyon mély teológiát tartalmaznak. Ez az alap. A Szentírás reformátori értelmezése, a szövegek jelentésének feltárása, az ige mélységének kiaknázása – egyszóval, alapos exegézis adja a prédikációk alapját. Éppen ezért sehol sem található bennük „üresjárat”. Ezek a prédikációk folyamatos gondolkodásra késztetnek, sőt párbeszédre hívják az olvasót….Ugyanakkor ezek a prédikációk mélyen alapozott teológiájuk ellenére rendkívül közérthetőek is. A múlt nagy igehirdetői mindig rendelkeztek azzal a képességgel, amelynek segítségével mindenki számára – generációtól, társadalmi rangtól, műveltségtől és foglalkozástól függetlenül – érthetően tudtak prédikálni. Az érthetőség, logikusság és követhetőség szempontjából ezek az igehirdetések példaértékűek.
Yet, when surveying the history of Sárospatak and the Zemplén region, it becomes evident that, despite its difficult periods, the College, and the Teacher Training School it had spawned, shaped the intellectual life not only of the town but of the entire region (and also of Abaúj, Torna, Szabolcs, Szatmár, Bereg, Borsod and Gömör).
Almost all conceivable factors worked against Sárospatak being able to maintain, for centuries, its status as an intellectual centre in rural Hungary. Small, minimally industrialized towns, with no real middle class and denominationally heterogeneous, are generally not able to maintain for nearly half a millennium –and from time to time to even strengthen– their function as a school town. The economic and socio-geographical nature of the town’s environs indicate much the same. Sárospatak, the town, never evolved into a veritably important economic player in the region. Although it is located near the famous Tokaj wine region and lies halfway between Debrecen and Kassa (Kosice), both these larger cities are somewhat difficult to access from the banks of the Bodrog. At the same time, Patak is immediately adjacent to at least two large territories (the Bodrogköz and Hegyköz) which evolved inwards on themselves, thus never shedding their underdeveloped conditions. To the east lay the considerably more prestigious Reformed Church College in Debrecen whose network of “particulas” restricted the extending of Patak’s influence, while towards the north and northeast, the multiple denominations, languages and ethnics –and the many cultural boundaries arising from any combination of these– compartmentalized the neighbouring region and made the extension of influence in that direction impossible.
